A gyógyulás négy lépése:
Kiindulási pont: az a hiány, amit nem kaptam meg gyerekként: szeretetet, elfogadást, biztonságot, támogatást stb.
- Felismerem, hogy amire szükségem van, az egy egész hegy, és ez teljesen érvényes. Majd belátom, hogy anyukám / apukám / a szüleim csak egy kis követ adtak, azért, mert ők is csak ennyit kaptak. De amit kaptak, amijük volt, azt mind odaadták nekem. Nem tudnak többet adni! Így elfogadom azt, amennyit adnak, és megelégszem vele: „Elfogadom a szeretetedet úgy, ahogy adni tudod. Köszönöm, anyu / apu, amit adtál, mert a legnagyobb kincset, az életemet, megkaptam tőled. És mindazt, amit adtál, a szívembe zárom. És itt és most lemondok mindarról, amit nem adtál meg nekem, és elkezdem megadni magamnak. ”Miért van erre szükség? Mert ha tudattalanul arra várok, hogy anya / apa megadja azt a támogatást stb., amire vágyom, akkor ez nem segíti a fejlődésemet. Sőt, lehetek akár rosszabbul is, abban reménykedve, hogy majd most megadja, ha rosszabbul vagyok. Viszont ha belátom, hogy innentől ezt én adom meg magamnak, akkor ez segíti a változást.
- Elfogadom másoktól azt, amit gyerekként nem kaptam meg a szüleimtől.
- Megadom magamnak mindazt, amit gyerekkoromban nem adtak meg nekem.
- Megadom másoknak azt, amit nem kaptam meg kicsiként.