Tudj meg többet rólam
Edina vagyok, Integrál tanácsadó és Hellinger-féle családállító
Én harmincöt éves voltam, amikor életem legmélyebb pontjára értem. Szenvedtem. Nem kicsit. Nagyon! Egy autóbaleset nyitotta fel a szemem, hogy valami nagyon nem stimmel. Ekkor kértem először segítséget az életemben. Így léptem ki a béklyóimból és kezdtem el felépíteni egy új életet azáltal, hogy egyre jobban megismertem önmagam. Gondolj bele, hogy neked mit ad az önismereti út?
Ebben a folyamatban rálátsz az átvett sorsaidra, a karakter típusodra, amelyeket megtanulsz levetkőzni. Meglátod a kapcsolatot egy ‘piros gomb’ és egy korábbi traumád között, amelyeket aztán meggyógyítasz. Így veszed le a ‘trauma szemüvegeidet’, melyek nélkül azt látod, ami van: „Az ég kék. A fű zöld.” Ez a megszabadulás művészete. Célja egy olyan élet megélése, amelyben nem szenvedsz és nem szenvedtetsz.
Buddha tanítása szerint a szenvedés egyik oka a tudatlanság. Így a kiutat az önismeret, a tudatosság ad, a múltadban gyökerező sorserők megismerése, amelyek a jelenedet formálják a mélyben. Amíg ezeket nem ismered, addig sorsod van. Amint ezeket tudatosítod, jelenik meg a szabad akarat. Szeretettel segítelek ezen az utadon. A megszabadulás útján.
A történetem
Így lettem én Integrál tanácsadó, Hellinger-féle családállító, ayurvédikus tanácsadó, angol-francia nyelvtanárként a Levédia Nyelviskola vezetője, festőművész, költő, és két csodálatos gyermek anyukája.
Egy kis faluban, Hercegszántón születtem ikertestvéremmel 1980-ban. Bár hárman voltunk testvérek, sokáig nem tudtam, hogy mekkora jelentőséggel és hatással bír, hogy valójában a szüleimnek hat gyermeke fogant. Hárman nem tudtak megszületni.
Már gyerekként is egy űrt éreztem magamban. Valami folyamatosan hiányzott. Nem tudtam kapcsolódni a szüleimhez, a testvéreimhez. Zárkózott voltam, csendes, visszahúzódó, rendkívül félénk. Aki most ismert meg, nehezen hiszi el ezt rólam. Magányomban kezdtem el rajzolni, csatangolni a kutyámmal egymagam. Belemenekültem a naplóírásba, az álmodozásba.
A sportolás adta az egyetlen kapcsolódást másokhoz. Néptáncoltam, kézilabdáztam, fociztam tizennyolc éves koromig. A mai napig fontos része a sport az életemnek. Most a pingpong, a falmászás és a salsa a nagy szenvedélyem. Az önismeret segített útmutatást adni, hogy kolerikusként (kronobiológiában a fizikai típusom) mennyire lényeges, hogy mozogjak.
Sok versem szól a félelemről és a legyőzéséről. Saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy életutakat képes megakadályozni a félelem. Valójában már tiniként pszichológiát szerettem volna tanulni egyetemen. Magam sem értem, hogy akkor honnan jött ez az indíttatás. Arra viszont pontosan emlékszem, hogy annyira tartottam az akkori irodalom tanáromtól, hogy rettegtem, hogy mellette nem fogok tudni felkészülni a felvételire, így lemondtam a pszichológia szakról. Így lettem angol-francia nyelvtanár.
A sorsomat viszont nem kerülhettem el, mert ahogy elindultam az önismereti utamon, úgy szivárgott be, szőte át egyre inkább a nyelvórákat az, ami igazán foglalkoztatott: hogyan élj egy kiteljesedettebb életet.
Miért váltam lelki segítővé?
Talán az egyik legfőbb oka az, hogy magam is megtapasztaltam mekkora erőt adott a külső segítség, amikor szükségem volt rá. Harmincöt éves voltam, amikor életem legsötétebb szakaszához értem. Nagyon szenvedtem. Nem volt önbizalmam, hitem, lelki erőm. Úgy éreztem a pokol legaljára kerültem. Rengeteget dolgoztam, kevés örömöt éltem meg, és bármit és bármennyit tettem, soha nem éreztem elégedettséget. Soha nem éreztem, hogy elég jó lennék.
És igen, egy autóbaleset kellett ahhoz, hogy feleszméljek ebből a kábult, bénult állapotból. Már egy ideje éreztem, hogy jön majd valaki, aki megment. Persze, császárral születtem, vagyis a megoldást, a segítséget – amíg erre a mintára rá nem láttam – kívülről vártam. El is jött a megmentő egy javas személyében. (A javasok asztrológiával, jógával és gyógynövényekkel foglalkoznak. Holisztikus gyógyítók.) Ő nyitotta fel a szemem, hogy mi is a szenvedésem egyik alap oka. A segítségével indultam el a spirituális és önismereti utamon.
A hatására kezdtem el magam is jógázni, gyógynövényekkel foglalkozni, tai chizni. Elvégeztem az agykontroll tanfolyamot, majd egy ideig elmélyedtem az energia gyógyászatban, a pránanadiban. Közben más területeket is megismertem mint például ayurvéda, asztrológiai pszichológia (Huber-féle életóra, karmaóra asztrológia), kronobiológia, MAona a teljesség tánca.
2018-ban egy fontos döntést hoztam: integrál pszichológiát kezdtem el tanulni az Integrál Akadémián három évig. Ez annyiban más és több a hagyományos pszichológus képzéstől, hogy ötvözi a nyugati pszichológiát a keleti spiritualitással. 2020 decemberétől tartok egyéni üléseket, és 2021-ben váltam végül okleveles integrál tanácsadóvá.
Nagyon hálás vagyok Chong An Szunimnak, hogy elhívott arra a Hellinger-féle családállító képzésre, amelyet Frankó Tündével együtt vezettek. Így végeztem el a Meditáció és konstelláció tanfolyamot, amely még inkább elindított a zen buddhista úton. Jelenleg Dharma tanítónak tanulok és rendszeresen járok elvonulásokra.
A családállítás nyitotta fel a szememet a sémák, átvett sorsok és főleg a traumák jelentőségére.
Azóta ezek a fő területeim. Különböző traumaoldó technikákat sajátítottam el és az ismereteimet továbbra is mélyítem. Igyekszem holisztikus szemlélettel látni a klienseimet. A felszín helyett a mélybe szeretek merülni, mert hiszem, hogy ’tűzoltás’ helyett a kiváltó okot fontos megszüntetnünk.
Bár több módszert, területet ismertem meg és alkalmazok, mégis a legfontosabb eszközöm, segítségem az intuíció. Az agykontroll tanfolyam óta igyekszem fejleszteni, és most már tanítani a klienseimnek. Gánti Bence, az Integrál Akadémia vezetője szintén hangsúlyozza az integrál flow jelentőségét, amikor egy folyamatot vezet. Ezt az érzékelést használom a családállítások és az egyéni üléseim során is.
2022 nyarán egy nagy dilemma foglalkoztatott. Ekkor kezdtem el ösztönösen alkalmazni egy amúgy létező technikát, amely segített tisztábban látni. Az archetípus, vagy énrész módszer, ahogy én hívom, rávilágít arra, hogy mennyire élsz teljes és harmonikus életet. Hiszem, hogy ennek egyik kulcsa az, hogy az énrészeidet mind megismerd és megtanuld őket integrálni az életedbe. Így élem meg az anyai részemet, amikor a két fiammal játszom. A művész énemet, amikor festek, zongorázok, írok. A kurtizán énemet, amikor salsázom a férjemmel. A gyermek énemet, amikor pingpongozom, falat mászom. A gyógyító énemet, amikor üléseket tartok. Végül a bölcs énemet, amikor meditálok, gyakorolok.
Hiába váltam lelki segítővé, a tanítás a lételem maradt. Van egy mindent átszövő belső irányelvem, amely még gimnazistaként ivódott belém. Ez egy mondat, amely az angol nyelvi laborban a tábla fölött állt: „Ha egy éhezőnek halat adsz, egy napig eteted. Ha megtanítod halászni, egy életen át.” Ezért igyekszem átadni az ülések, csoportos foglalkozások során, illetve az írásaimban mindazt a tudást, amelyet eddig szereztem.